Kedves Hölgyeim, Tisztelt Uraim!

Köszönöm a megtisztelő felkérést, hogy ebben az évben is méltathatom a hölgyeket a Nőnap alkalmából. Szeretném megköszönni a szervezőknek és a résztvevőknek, hogy immár hagyományosan zenés, táncos esten ünnepelhetjük lányainkat, asszonyainkat Nagyvenyimen.
A Nőnapot már sokan értelmezték, elemezték, véleményezték úgy, hogy a lényeg elsikkadt az ünnepeltek és az ünneplők számára.
A női élet már akkor elkezdődik, amikor az áldott állapotban levő kismama, és a boldogan várakozó nagymama számára eldől, hogy kékben, vagy rózsaszínben látja-e a világot a mindent eldöntő ultrahang vizsgálat után.
A női gondolkodás genetikailag kódolt, gyermekkorban, iskoláskorban pedig még a szülőktől való tanulással, függéssel erősödve alakul ki. Ilyenkor mondja a kislány, hogy az én édesanyám készíti a legfinomabb fánkot. Az anyától gyermekkorban tanult részletek mélyen beívódnak a lányok lelkébe, hogy aztán fiatal anyaként majd hasznosan előkerüljenek a saját családi tűz felszításakor. De addig még egy nehéz időszakot kell átélni a kamaszkort, vagyis az elszakadást, az önállósodást. Mindannyian tudjuk, szülőnek, gyermeknek nehéz életszakasz ez, hiszen megannyi konfliktust, szeretetlenséget szenvedünk végig ezalatt. Mégis fontos időszak ez, mert megalapozza a felnőtté válás időszakát.
A nők alapvető lételeme a családi tűz felszítása, melegen tartása, a segítés, a gondoskodás és a szolgálat. Ennek a lelki, szellemi hátterét már nagyon sok férfi próbálta megérteni, magyarázni, de beleélni magát ebbe a lelkületbe még egyiknek sem sikerült. Csak szeretni, csodálni, lelkesíteni szabad nekünk férfiaknak.
Mai világunkban azt látjuk, hogy egy nőnek néha emberfeletti nehézségeket kell átélni. A gyermekszüléstől kezdve a felnevelésig, majd az elengedésig. Itt gondolhatunk a halálra, hiszen sok ilyen sorsot látunk a környezetünkben. Gondolhatunk a családalapításra, hiszen ott is egyfajta elengedés történik egy másik család javára. Mindannyian láthattunk már könnyekig meghatódott anyákat a gyermekük esküvőjén. A nők átlagéletkora mostanában öt évvel magasabb mint a férfiaké. Ezért sok nőnek élete alkonyán még az egyedülléttel is meg kell küzdeni. Milyen jó lenne ha a szülők időskorukra csak egy részét visszakaphatnák annak a gondoskodásnak és szeretetnek amit egykoron gyermekeiknek adtak. Sajnos a mai életforma amit a világ diktál, nem kedvez ennek a gondoskodásnak.
Márai Sándor szavaival csak a hála és a szeretet sugározhat lányaink, feleségeink, édesanyánk irányába.
„Köszönet neked, aki megszültél. És neked, aki a feleségem voltál. És neked, te harmadik, tizedik, ezredik, aki adtál egy mosolyt, gyöngédséget, egy meleg pillantást, az utcán, elmenőben, vigasztaltál, mikor magányos voltam, elringattál, mikor a haláltól féltem. Köszönet neked, mert szőke voltál. És neked, mert fehér voltál. És neked, mert a kezed szép volt. És neked, mert okos és jókedvű voltál. És neked mert türelmes és nagylelkű voltál. És neked, mert betakartad hajaddal arcomat, mikor megbuktam és rejtőzni akartam a világ elől, s neked, mert tested meleget adott testemnek, mikor fáztam az élet magányában. És neked, mert gyermeket szültél nekem. És neked, mert lefogod majd puha ujjakkal a szemem. És neked, mert kenyeret és bort adtál, mikor éhes és szomjas voltam. És neked, mert testedből a gyönyör sugárzott. És neked, mert testednek olyan illata volt, mint a földnek az élet elején. Köszönet a nőknek, köszönet. „

elhangzott 2015 március 7-én a nőnapi zenés esten